Schleswig-Holstein (dánul:Slesvig-Holsten; frízül:Slaswik-Holstiinj) Németország legészakibb szövetségi tartománya. A Jylland-félsziget szárának déli felét elfoglaló tartományt északról Dánia, délről Alsó-Szászország, Hamburg és Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományok, míg kelet felől a Balti-, nyugatról az Északi-tenger határolja. 16000 km² területe csaknem teljesen sík, a belföldi jég formálta síkságot a geest kisebb lankái színesítik.
Jellemző tájnyelve az alnémet alapú plattdeutsch.
A tartomány lakóinak eredetéről sok helynév vall. A germán törzsek vándorlása idején a tartomány déli részét a szászok, a holstenek és a stormanok, míg a nyugati részt a frízek, az északi részt pedig a jütök foglalták el. Schleswig grófság, a mostani tartomány északi fele 1035-ben dán kézbe került, majd mint hűbérbirtokot egyesítették Holsteinnel, s együttesen Dániával léptek perszonálúnióba a 15. század közepétől. A középkorban két külön hercegség volt, külön törvényekkel, belső renddel. Évszázadokon keresztül fennállt az az állapot, hogy a hercegségek a Német-római Birodalom részei voltak, de hercegük a dán király volt. A 19. században, amikor mind Dániában, mind Németországban megerősödtek a nacionalista mozgalmak, a dánok a hercegségek különállását kívánták megszüntetni, a németek pedig teljesen betagolni Poroszországba. A vita végül háborúhoz vezetett, ez volt a porosz–osztrák–dán háború. Ezután a szóban forgó területet egyesítették és Poroszország Schleswig-Holstein tartománya lett belőlük. Az I. világháború után az északi területeken népszavazást rendeztek, ennek nyomán azt visszacsatolták Dániához (lásd Párizs környéki békeszerződések). A II. világháború után megszüntették Poroszországot, tartományai önállóan lettek szövetségi államok. Schleswig-Holstein is.
