Norfolk
Norfolk (kiejtése ˈnɔrfək) Anglia egyik nem-nagyvárosi és ceremoniális megyéje a Kelet-Anglia régióban. Nyugatról Lincolnshire, nyugatról és délnyugatról Cambridgeshire, délről pedig Suffolk megyékkel határos. Északról és keletről az Északi-tenger, északnyugatról a The Wash öböl határolja. Közigazgatási székhelye Norwich.
A megye lakossága 859 400 fő, amelynek 40%-a négy nagyobb város: Norwich (213 000 lakos), Great Yarmouth (63 000), King's Lynn (46 000) és Thetford (25 000) vonzáskörzetében él.
A megye keleti partvidékén helyezkedik el a Suffolkba is átnyúló The Broads, kis folyók és tavak hálózata, amely nemzeti parki védettséget élvez.
Norfolk római kor előtti lakosainak nyomát főleg a megye nyugati részén találták meg, ahol a dombok között kőszerszámokhoz szükséges kovakövet tudtak bányászni. Az i. e. 1. századtól az i. sz. 1. század végéig a briton icenusok laktak itt. I. sz. 47-ben az icenusok fellázadtak a római uralom ellen, majd 60-ban még egyszer, ez volt a Boudica-féle felkelés. A második lázadás leverése megnyitotta a területet a római betelepítésnek. Utakat és kikötőket építettek, fejlesztették a mezőgazdaságot.
A népvándorlás korában a Britannia keleti partján fekvő Norfolk elsődleges célpontja volt a szászoknak és angoloknak; ellenük a rómaiak több erődöt is emeltek. Az 5. századra az angolok megszállták és betelepítették a területet, amelyet két részre osztottak, az "északi népre" (north folk) és "déli népre" (south folk), innen kapta Norfolk és Suffolk mai nevét. Itt alakult meg a Kelet-angliai Királyság, amely később beolvadt Mercia, majd Wessex királyságába. A "-ton" és "-ham" végződésű településnevek a korai angol betelepülőkre utalnak, míg a "-by" és "-thorpe" végződések a dánok által alapított városok neveiben találhatóak. A dán vikingek a 9. századtól rendszeresen támadták a vidéket, ők ölték meg Mártír Edmund királyt is. Már a normann hódítás előtt megkezdődött a keleti lápvidékek lecsapolása és feltörése. A népesség gyorsan nőtt és Domesday Book népszámlálása idején Norfolk volt az egyik legsűrűbben lakott vidék a Brit-szigeteken. A középkor végére elterjedt az öntözéses földművelés és a juhtenyésztés. A vidék gazdagságát jól mutatják középkori templomai; a megye eredeti ezernél is több templomából 659 ma is áll. A Fekete halál 1349-ben súlyosan érintette Norfolkot, lakosságának nagy része odaveszett és az 1579-es pestisjárványban is a norfolkiak egyharmada meghalt. A 16. században Norwich még mindig Anglia második legnépesebb városa volt, aztán 1665-ben egy újabb pestisben ismét odaveszett a lakosok harmada. Az angol polgárháborúban Norfolk a Parlament oldalán állt. Az ipari forradalom idején csak kevéssé fejlődött az ipar, az is főleg Norwich környékén és a vasút is későn érte el a megyét.
A 20. században a megye jelentős mértékben fejlődött a légi közlekedés. Az első világháború idején kezdődött a repülőterek építése; a második világháborúban a keleti fekvésű norfolki repülőtereket sokat használta a brit, később pedig az amerikai légierő. Szintén a második világháborúhoz köthető az intenzív mezőgazdaság megjelenése és a gabona-, valamint repcetermelés felfuttatása.
A tengerhez közeli kelet-norfolki alacsony fekvésű, sík területeken visszatérő veszély a tengeráradás. Utoljára 1953-ban árasztott el nagy területeket az Északi-tenger, amikor a tavaszi magas dagály idején egy hatalmas vihar kitolta a tenger vizét a partokra.
A megye lakossága 859 400 fő, amelynek 40%-a négy nagyobb város: Norwich (213 000 lakos), Great Yarmouth (63 000), King's Lynn (46 000) és Thetford (25 000) vonzáskörzetében él.
A megye keleti partvidékén helyezkedik el a Suffolkba is átnyúló The Broads, kis folyók és tavak hálózata, amely nemzeti parki védettséget élvez.
Norfolk római kor előtti lakosainak nyomát főleg a megye nyugati részén találták meg, ahol a dombok között kőszerszámokhoz szükséges kovakövet tudtak bányászni. Az i. e. 1. századtól az i. sz. 1. század végéig a briton icenusok laktak itt. I. sz. 47-ben az icenusok fellázadtak a római uralom ellen, majd 60-ban még egyszer, ez volt a Boudica-féle felkelés. A második lázadás leverése megnyitotta a területet a római betelepítésnek. Utakat és kikötőket építettek, fejlesztették a mezőgazdaságot.
A népvándorlás korában a Britannia keleti partján fekvő Norfolk elsődleges célpontja volt a szászoknak és angoloknak; ellenük a rómaiak több erődöt is emeltek. Az 5. századra az angolok megszállták és betelepítették a területet, amelyet két részre osztottak, az "északi népre" (north folk) és "déli népre" (south folk), innen kapta Norfolk és Suffolk mai nevét. Itt alakult meg a Kelet-angliai Királyság, amely később beolvadt Mercia, majd Wessex királyságába. A "-ton" és "-ham" végződésű településnevek a korai angol betelepülőkre utalnak, míg a "-by" és "-thorpe" végződések a dánok által alapított városok neveiben találhatóak. A dán vikingek a 9. századtól rendszeresen támadták a vidéket, ők ölték meg Mártír Edmund királyt is. Már a normann hódítás előtt megkezdődött a keleti lápvidékek lecsapolása és feltörése. A népesség gyorsan nőtt és Domesday Book népszámlálása idején Norfolk volt az egyik legsűrűbben lakott vidék a Brit-szigeteken. A középkor végére elterjedt az öntözéses földművelés és a juhtenyésztés. A vidék gazdagságát jól mutatják középkori templomai; a megye eredeti ezernél is több templomából 659 ma is áll. A Fekete halál 1349-ben súlyosan érintette Norfolkot, lakosságának nagy része odaveszett és az 1579-es pestisjárványban is a norfolkiak egyharmada meghalt. A 16. században Norwich még mindig Anglia második legnépesebb városa volt, aztán 1665-ben egy újabb pestisben ismét odaveszett a lakosok harmada. Az angol polgárháborúban Norfolk a Parlament oldalán állt. Az ipari forradalom idején csak kevéssé fejlődött az ipar, az is főleg Norwich környékén és a vasút is későn érte el a megyét.
A 20. században a megye jelentős mértékben fejlődött a légi közlekedés. Az első világháború idején kezdődött a repülőterek építése; a második világháborúban a keleti fekvésű norfolki repülőtereket sokat használta a brit, később pedig az amerikai légierő. Szintén a második világháborúhoz köthető az intenzív mezőgazdaság megjelenése és a gabona-, valamint repcetermelés felfuttatása.
A tengerhez közeli kelet-norfolki alacsony fekvésű, sík területeken visszatérő veszély a tengeráradás. Utoljára 1953-ban árasztott el nagy területeket az Északi-tenger, amikor a tavaszi magas dagály idején egy hatalmas vihar kitolta a tenger vizét a partokra.
Térkép - Norfolk
Térkép
Ország - Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság zászlaja |
Az Egyesült Királyság egységállam (unitárius állam), melynek négy országrésze Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales. Parlamentáris monarchia, államfője a több, mint 70 évig uralkodó II. Erzsébet brit királynő fia, III. Károly brit király. A parlament Londonban, az ország fővárosában van, de jogainak egy részét átruházta a három nemzeti fővárosban működő parlamentre, melyek Belfastban (Észak-Írország), Cardiffban (Wales) és Edinburgh-ban (Skócia) működnek. A Csatorna-szigetek és Man szigete brit koronafüggőség, az országnak nem részei, de azzal föderatív módon összekapcsolódnak. Az Egyesült Királyságnak tizennégy tengerentúli területe van, mind az egykori Brit Birodalom, a valaha volt legnagyobb birodalom maradványa, mely legnagyobb kiterjedésének idején, 1922-ben, a szárazföldi területek mintegy negyedét uralta. A brit befolyás a birodalom megszűnése után is felfedezhető a nyelvben, a kultúrában, és számos országban a jogrendszerben is. III. Károly a Nemzetközösség feje, és államfője a Nemzetközösségi királyság tagállamainak.
Valuta / Nyelv
ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
---|---|---|---|
GBP | Font sterling (Pound sterling) | £ | 2 |
ISO | Nyelv |
---|---|
EN | Angol nyelv (English language) |
GD | Gael nyelvek (Gaelic language) |
CY | Walesi nyelv (Welsh language) |