Cumbria
Cumbria (kiejtése: ˈkʌmbriə vagy ˈkʊmbɾiə) Anglia egyik nem-nagyvárosi és ceremoniális megyéje a North West England régióban. Nyugatról az Ír-tenger határolja, míg északról a skót Dumfries and Galloway tanácsi terület, keletről Northumberland és Durham, délkeletről North Yorkshire, délről pedig Lancashire megyékkel határos. Közigazgatási székhelye Carlisle. A nem-nagyvárosi és ceremoniális megye határai megegyeznek.
Lakossága 2014-ben 499 800 fő volt.
A mai Cumbriát az 1974-es közigazgatási reform során hozták létre a korábbi Cumberland és Westmorland megyékből, illetve Lancashire északi Furness régiójából és Yorkshire kis északnyugati részéből).
A római uralom idején Cumbriát a kelta cumbriai nyelvet beszélő romano-britonok lakták, feltehetően a brigantes és carvetii törzsek leszármazottai, akiket a rómaiak i.sz. 85 körül hódítottak meg. A régió neve a briton kombroges szóból származik, ami honfitársakat jelent.
A régi cumbriai nyelv a kelta nyelvek csoportjába tartozott. Az ówalesi nyelv legközelebbi rokona (vagy talán annak északi dialektusa) volt. A 12. században a nyelv kihalt. A nyelv szubsztrátumai felfedezhetők a napjainkban beszélt cumberlandi angol nyelvjárásban.
A rómaiak kivonulása után a helybeliek megalapították Rheged királyságát, amit azonban az angolszász Northumbria a 7. század végére annektált. A normann hódítás idején Cumbria skót uralom alatt volt, de II. Vilmos 1092-ben megszállta és Angliához csatolta. A skót határvidék azonban a következő évszázadokban számos kölcsönös betörés és fosztogatás színtere volt. A skótok háromszor is megostromolták Carlisle-t (és még kétszer a 18. században, amikor II. Jakab megpróbált visszatérni a trónra). A jakobita felkelés után Cumberlandra a stabilitás és fejlődés korszaka köszöntött; az ipari forradalom során megnőtt a városi lakosság, új acélgyártó üzemek, textil- és hajógyárak nyitották meg kapuikat.
A 19. század elején az ún. tavi költők, William Wordsworth, Samuel Taylor Coleridge és mások miatt a régió kulturális hírnévre is szert tett. Itt élt a híres gyerekíró, Beatrix Potter, akinek National Trustra hagyott földbirtokai alapját képezték az 1951-ben megalapított Lake District Nemzeti Parknak, Anglia legnagyobb nemzeti parkjának.
Lakossága 2014-ben 499 800 fő volt.
A mai Cumbriát az 1974-es közigazgatási reform során hozták létre a korábbi Cumberland és Westmorland megyékből, illetve Lancashire északi Furness régiójából és Yorkshire kis északnyugati részéből).
A római uralom idején Cumbriát a kelta cumbriai nyelvet beszélő romano-britonok lakták, feltehetően a brigantes és carvetii törzsek leszármazottai, akiket a rómaiak i.sz. 85 körül hódítottak meg. A régió neve a briton kombroges szóból származik, ami honfitársakat jelent.
A régi cumbriai nyelv a kelta nyelvek csoportjába tartozott. Az ówalesi nyelv legközelebbi rokona (vagy talán annak északi dialektusa) volt. A 12. században a nyelv kihalt. A nyelv szubsztrátumai felfedezhetők a napjainkban beszélt cumberlandi angol nyelvjárásban.
A rómaiak kivonulása után a helybeliek megalapították Rheged királyságát, amit azonban az angolszász Northumbria a 7. század végére annektált. A normann hódítás idején Cumbria skót uralom alatt volt, de II. Vilmos 1092-ben megszállta és Angliához csatolta. A skót határvidék azonban a következő évszázadokban számos kölcsönös betörés és fosztogatás színtere volt. A skótok háromszor is megostromolták Carlisle-t (és még kétszer a 18. században, amikor II. Jakab megpróbált visszatérni a trónra). A jakobita felkelés után Cumberlandra a stabilitás és fejlődés korszaka köszöntött; az ipari forradalom során megnőtt a városi lakosság, új acélgyártó üzemek, textil- és hajógyárak nyitották meg kapuikat.
A 19. század elején az ún. tavi költők, William Wordsworth, Samuel Taylor Coleridge és mások miatt a régió kulturális hírnévre is szert tett. Itt élt a híres gyerekíró, Beatrix Potter, akinek National Trustra hagyott földbirtokai alapját képezték az 1951-ben megalapított Lake District Nemzeti Parknak, Anglia legnagyobb nemzeti parkjának.
Térkép - Cumbria
Térkép
Ország - Egyesült Királyság
 |
 |
| Az Egyesült Királyság zászlaja | |
Az Egyesült Királyság egységállam (unitárius állam), melynek négy országrésze Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales. Parlamentáris monarchia, államfője a több, mint 70 évig uralkodó II. Erzsébet brit királynő fia, III. Károly brit király. A parlament Londonban, az ország fővárosában van, de jogainak egy részét átruházta a három nemzeti fővárosban működő parlamentre, melyek Belfastban (Észak-Írország), Cardiffban (Wales) és Edinburgh-ban (Skócia) működnek. A Csatorna-szigetek és Man szigete brit koronafüggőség, az országnak nem részei, de azzal föderatív módon összekapcsolódnak. Az Egyesült Királyságnak tizennégy tengerentúli területe van, mind az egykori Brit Birodalom, a valaha volt legnagyobb birodalom maradványa, mely legnagyobb kiterjedésének idején, 1922-ben, a szárazföldi területek mintegy negyedét uralta. A brit befolyás a birodalom megszűnése után is felfedezhető a nyelvben, a kultúrában, és számos országban a jogrendszerben is. III. Károly a Nemzetközösség feje, és államfője a Nemzetközösségi királyság tagállamainak.
Valuta / Nyelv
| ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
|---|---|---|---|
| GBP | Font sterling (Pound sterling) | £ | 2 |
| ISO | Nyelv |
|---|---|
| EN | Angol nyelv (English language) |
| GD | Gael nyelvek (Gaelic language) |
| CY | Walesi nyelv (Welsh language) |
