East Riding of Yorkshire
East Riding of Yorkshire (kb. Yorkshire keleti járása) Anglia egyik ceremoniális megyéje és egyben egységes hatósága a Yorkshire and the Humber régióban. Északról és nyugatról North Yorkshire, délnyugatról South Yorkshire, délről pedig a Humberen keresztül Lincolnshire megyékkel határos. Keletről az Északi-tenger határolja. Közigazgatási központja Beverley.
A ceremoniális megyéhez az egységes hatóság területén kívül hozzátartozik még Kingston upon Hull is.
A hatóság lakossága 337 115, míg a ceremoniális megyéé 590 800 fő.
A civilizáció legkorábbi kelet-yorkshire-i emlékei a Fordonban és Kilhamben talált 5700 éves földsírok. A Yorkshire Wolds dombvidékén 1400 bronzkori, i.e. 2000 és i.e. 800 közötti időszakból származó kerek halomsírt találtak. A korábban erdőborította dombok az erdőirtások miatt a bronzkor végére nyílt, füves rétekké és szántóföldekké változtak. A vaskorban a régióban egyedi kultúra, a La Téne-ivel rokon Arrasi kultúra alakult ki, amely kocsitemetkezésével különült el a környező népektől. Feltehetően azonosak voltak az ókori szerzők által említett parisii törzzsel, akik a Szajna-vidéki parisii keltákkal lehettek rokonságban.
A Britanniát meghódító rómaiak i.sz. 71-ben keltek át a Humberen. A mai Malton melletti Derventio erődje biztosította az Eboracumba (ma York) vezető utat. Ebből a korból több római villa maradványait találták meg, amelyek az intenzív gabonatermesztés központjai voltak. A népvándorlás korában angolszászok vezettek fosztogató portyákat a tengerpart közelében, majd az 5. század második felében tömegesen kezdtek letelepedni a mai Kelet-Yorkshire-ben. Királyságukat, Northumbriát 867-ben viking hódítók döntötték meg. A dán uralom 954-ig tartott, amikor utolsó királyuk, Véresfejszéjű Erik is meghalt.
Miután Hódító Vilmos elfoglalták Angliát, a yorkshire-i birtokokat normann hívei és egyház között osztotta szét. A kolostorok új mezőgazdasági technikákat vezettek be, lecsapolták a mocsarakat és javították a földművelés jövedelmezőségét. A 16. században VIII. Henrik elkobozta az apátságok birtokait, amelyeket aztán magántulajdonosoknak adtak el. Az akkori nagybirtokok egy része még ma is fennáll.
Az ipari forradalom idején a folyókat hajózhatóvá tették és csatornákkal kötötték össze őket. 1847-től megkezdődött a vasútvonalak kiépítése.
Yorkshire hagyományos közigazgatása eltért a többi angol megyéétől. Míg ott a grófságokat, később megyéket százakra (hundreds) osztották, Yorkshire három járásra (riding) különült, amelyben a kisebb egységek, wapentake-k voltak. A ridingok nevének nem a lovagláshoz volt köze, hanem harmadot jelentett (az ónorvég þriðjungr-ból). Yorkshire járásai már a 17. században önálló adminisztrációt kaptak. Miután a grófságokból megyék lettek, 1889-ben megyei tanács jött létre Kelet-Yorkshire-ben is. Az 1972-es önkormányzati törvény megszüntette Kelet-Yorkshire-t és Észak-Lincolnshire-rel együtt Humberside megyéhez csatolta. Humberside 1996-ban megszűnt, Lincolnshire visszakapta a Humbertől délre eső részeit, a többiből pedig létrejött East Riding of Yorkshire megye.
A ceremoniális megyéhez az egységes hatóság területén kívül hozzátartozik még Kingston upon Hull is.
A hatóság lakossága 337 115, míg a ceremoniális megyéé 590 800 fő.
A civilizáció legkorábbi kelet-yorkshire-i emlékei a Fordonban és Kilhamben talált 5700 éves földsírok. A Yorkshire Wolds dombvidékén 1400 bronzkori, i.e. 2000 és i.e. 800 közötti időszakból származó kerek halomsírt találtak. A korábban erdőborította dombok az erdőirtások miatt a bronzkor végére nyílt, füves rétekké és szántóföldekké változtak. A vaskorban a régióban egyedi kultúra, a La Téne-ivel rokon Arrasi kultúra alakult ki, amely kocsitemetkezésével különült el a környező népektől. Feltehetően azonosak voltak az ókori szerzők által említett parisii törzzsel, akik a Szajna-vidéki parisii keltákkal lehettek rokonságban.
A Britanniát meghódító rómaiak i.sz. 71-ben keltek át a Humberen. A mai Malton melletti Derventio erődje biztosította az Eboracumba (ma York) vezető utat. Ebből a korból több római villa maradványait találták meg, amelyek az intenzív gabonatermesztés központjai voltak. A népvándorlás korában angolszászok vezettek fosztogató portyákat a tengerpart közelében, majd az 5. század második felében tömegesen kezdtek letelepedni a mai Kelet-Yorkshire-ben. Királyságukat, Northumbriát 867-ben viking hódítók döntötték meg. A dán uralom 954-ig tartott, amikor utolsó királyuk, Véresfejszéjű Erik is meghalt.
Miután Hódító Vilmos elfoglalták Angliát, a yorkshire-i birtokokat normann hívei és egyház között osztotta szét. A kolostorok új mezőgazdasági technikákat vezettek be, lecsapolták a mocsarakat és javították a földművelés jövedelmezőségét. A 16. században VIII. Henrik elkobozta az apátságok birtokait, amelyeket aztán magántulajdonosoknak adtak el. Az akkori nagybirtokok egy része még ma is fennáll.
Az ipari forradalom idején a folyókat hajózhatóvá tették és csatornákkal kötötték össze őket. 1847-től megkezdődött a vasútvonalak kiépítése.
Yorkshire hagyományos közigazgatása eltért a többi angol megyéétől. Míg ott a grófságokat, később megyéket százakra (hundreds) osztották, Yorkshire három járásra (riding) különült, amelyben a kisebb egységek, wapentake-k voltak. A ridingok nevének nem a lovagláshoz volt köze, hanem harmadot jelentett (az ónorvég þriðjungr-ból). Yorkshire járásai már a 17. században önálló adminisztrációt kaptak. Miután a grófságokból megyék lettek, 1889-ben megyei tanács jött létre Kelet-Yorkshire-ben is. Az 1972-es önkormányzati törvény megszüntette Kelet-Yorkshire-t és Észak-Lincolnshire-rel együtt Humberside megyéhez csatolta. Humberside 1996-ban megszűnt, Lincolnshire visszakapta a Humbertől délre eső részeit, a többiből pedig létrejött East Riding of Yorkshire megye.
Térkép - East Riding of Yorkshire
Térkép
Ország - Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság zászlaja |
Az Egyesült Királyság egységállam (unitárius állam), melynek négy országrésze Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales. Parlamentáris monarchia, államfője a több, mint 70 évig uralkodó II. Erzsébet brit királynő fia, III. Károly brit király. A parlament Londonban, az ország fővárosában van, de jogainak egy részét átruházta a három nemzeti fővárosban működő parlamentre, melyek Belfastban (Észak-Írország), Cardiffban (Wales) és Edinburgh-ban (Skócia) működnek. A Csatorna-szigetek és Man szigete brit koronafüggőség, az országnak nem részei, de azzal föderatív módon összekapcsolódnak. Az Egyesült Királyságnak tizennégy tengerentúli területe van, mind az egykori Brit Birodalom, a valaha volt legnagyobb birodalom maradványa, mely legnagyobb kiterjedésének idején, 1922-ben, a szárazföldi területek mintegy negyedét uralta. A brit befolyás a birodalom megszűnése után is felfedezhető a nyelvben, a kultúrában, és számos országban a jogrendszerben is. III. Károly a Nemzetközösség feje, és államfője a Nemzetközösségi királyság tagállamainak.
Valuta / Nyelv
ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
---|---|---|---|
GBP | Font sterling (Pound sterling) | £ | 2 |
ISO | Nyelv |
---|---|
EN | Angol nyelv (English language) |
GD | Gael nyelvek (Gaelic language) |
CY | Walesi nyelv (Welsh language) |