Térkép - Fernando de Noronha-szigetcsoport (Ilha de Fernando de Noronha)

Fernando de Noronha-szigetcsoport egy szigetcsoport az Atlanti-óceánban, 354 km távolságra Brazília partjaitól. Pernambuco állam különleges státuszú területe.

A szigetcsoport nagyobb szigetei egy elsüllyedt hegység maradványai. A 21 kisebb-nagyobb sziget és kőszikla vulkanikus eredetű. Ennek a hatalmas vulkanikus alakulatnak az alapzata 756 m-rel a tenger felszíne alatt van. A legnagyobb sziget – amelyről a szigetcsoport a nevét kapta – hosszúsága 10 km, legnagyobb szélessége 3,5 km, területe 18 km², ez a szigetek összterületének 91%, a maradék területen Rata, Sela Gineta, Cabeluda és São Jose szigete Leão és Viúva szigetecskéivel osztozik.

A trópusi éghajlatra jellemzően két évszak van: az esős időszak januártól augusztusig, és a száraz évszak az év második részében. Sajnos, a szigetek eredeti szárazföldi növényzetét kipusztították, és ma főként kúszónövényekből és bokrokból áll. A gyümölcsfák, mint papaya, banán, tamarinduszfa, guava, és graviola, a kontinensről származnak.

A szigetek legfőbb vonzereje tengeri növény- és állatvilága, a tengeri teknősök, delfinek, viharmadarak, és más állatok. A szigeteken két endémikus madárfaj él, a noronhai elénia (Elaenia ridleyana) és a noronhai lombgébics (Vireo gracilirostris). A fő szigeten mindkettő jelen van, a noronha lombgébics Ratán is. További őshonos faj a fülfoltos gerle egy alfaja, az avoante (Zenaida auriculata noronha). Ebben a régióban található a trópusi Dél-Atlanti-óceán összes szigete közül a legnagyobb és a legfontosabb tengerimadár-költőhely. A fregattmadár, vöröscsőrű trópusimadár és fehérfarkú trópusimadár, piroslábú szula, fehérhasú szula és álarcos szula, barna és fekete noddi található a szigeteken. Sok bevándorló faj szintén látogatja a szigeteket, mint az amerikai pettyeslile, az ezüstlile, a kőforgató és a fenyérfutó. Őshonos emlős nincs a szigeteken, az egyetlen endemikus rágcsáló, a Noronhomys vespuccii régen kipusztult, csak csontmaradványok alapján ismert.