Mosta (Il-Mosta)
Mosta Málta második legnépesebb helyi tanácsa. Az északkeleti parttól 5 kilométerre fekszik Malta központjában a Victoria Lines dombsorának a lábánál, és 9 kilométerre Vallettától. Lakossága 18 676 fő (2005). Neve feltehetően az arab musta (közép) szóból ered. A városon kívül a tanácshoz tartozik Bidnija falu is.
Már a kőkortól kezdve ismertek leletek a területről, a Szent András-kápolna környékén található néhány monolit, illetve Misraħ Għonoqnál, a Fort Mosta oldalában állt egy ma már nem létező megalitikus falszakasz. A bronzkorra néhány keréknyom és állókövek emlékeztetnek. A föníciaiak által használt barlangok egy részét a Santa Margharita lakónegyed építésekor elpusztították. Bidnija környékén egy római villa maradványai vannak visszatemetve a föld alá. A bizánci időszakból számos föld alatti sír maradt fenn, főként a Fort Mosta szikláiban.
A középkor közepéig apró falvak álltak a környéken, mint Raħal Calleja, Raħal Sir, Raħal Ħobla, Bise (vagy Pessa), és Dimag (Dimekk), ám ezek az 1419-es összeírás idejére elnéptelenedtek, vagy beleolvadtak Calleja/Mosta növekvő központjába. 1419-ben a falunak 310 lakosát írták össze, Pessa/Dimekk 165 lakossal szerepel. 1526-ban egy muszlim támadás során Mosta lakosságának nagy részét rabszolgasorba hurcolták.
A kora újkortól kedvező adottságai a máltai mezőgazdaság egyik központjává tették. 1565-ben az 590 fős naxxari regiment tagjai között mostaiak is részt vettek a Nagy ostromban, lakói Notabile falai közé menekültek. A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend történetírója, Bosio május 30-án egy csatát is említ Mosta területén. 1575-ben Pietro Dusina pápai követ 580 lakost említ. 1610-ben önálló egyházközségként elszakadt Naxxartól, templomát Tumas Dingli tervei alapján 1619-ben sikerült befejezni. Lakói ekkor gyapottermesztésből éltek, és öt szélmalma is működött.
Az 1830-as években felmerült az igény egy nagyobb templomra. 1833 és 1860 között építették, akkoriban elképzelhetetlen összegért. A lakosságot is elszegényítette a templom építése, és a gazdasági visszaesés. Az iskolák megnyitása ellenére csak kevesen – főleg lányok – tanultak. Az infrastrukturális fejlesztések kivétel nélkül a stratégiai beruházásokhoz – a Victoria Lines és erődítései – kapcsolódtak. 1893-ban Mġarr egyházközsége függetlenné vált tőle.
A 20. század elejétől a munkanélküli földművesek emigrálni kezdtek. 1913-ban a Rotundában nyitották meg a XXIV. Eucharisztikus Kongresszust. Az újabb fejlesztések már a két háború közti időszakra estek: 1925-ben bevezették a villanyvilágítást, a következő évtizedben pedig folytatták a templom díszítését. A második világháború idején a község a kikötők környékén lakók egyik menedékhelye volt. 1942 márciusában egy német bombázás beomlasztotta egy óvóhely mindkét bejáratát, 38-an vesztették életüket, ez volt Mosta legnagyobb vesztesége a háborúban. Április 9-én egy bomba felrobbanás nélkül zuhant a Rotundába, ahol több százan tartózkodtak.
A háború után Mosta növekedésnek indult, és városias arculatot öltött. A kivándorlás ellenére a lakosság növekedni kezdett. A turizmus beindulása bevételeket, és a kereskedelem felvirágzását hozta magával. 1994 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. Az utóbbi évtizedekben az ország egyik legnépesebb részévé vált. 2004 októberében az International Convention of Priests (Nemzetközi Papi Gyűlés) egyik helyszíne volt.
Már a kőkortól kezdve ismertek leletek a területről, a Szent András-kápolna környékén található néhány monolit, illetve Misraħ Għonoqnál, a Fort Mosta oldalában állt egy ma már nem létező megalitikus falszakasz. A bronzkorra néhány keréknyom és állókövek emlékeztetnek. A föníciaiak által használt barlangok egy részét a Santa Margharita lakónegyed építésekor elpusztították. Bidnija környékén egy római villa maradványai vannak visszatemetve a föld alá. A bizánci időszakból számos föld alatti sír maradt fenn, főként a Fort Mosta szikláiban.
A középkor közepéig apró falvak álltak a környéken, mint Raħal Calleja, Raħal Sir, Raħal Ħobla, Bise (vagy Pessa), és Dimag (Dimekk), ám ezek az 1419-es összeírás idejére elnéptelenedtek, vagy beleolvadtak Calleja/Mosta növekvő központjába. 1419-ben a falunak 310 lakosát írták össze, Pessa/Dimekk 165 lakossal szerepel. 1526-ban egy muszlim támadás során Mosta lakosságának nagy részét rabszolgasorba hurcolták.
A kora újkortól kedvező adottságai a máltai mezőgazdaság egyik központjává tették. 1565-ben az 590 fős naxxari regiment tagjai között mostaiak is részt vettek a Nagy ostromban, lakói Notabile falai közé menekültek. A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend történetírója, Bosio május 30-án egy csatát is említ Mosta területén. 1575-ben Pietro Dusina pápai követ 580 lakost említ. 1610-ben önálló egyházközségként elszakadt Naxxartól, templomát Tumas Dingli tervei alapján 1619-ben sikerült befejezni. Lakói ekkor gyapottermesztésből éltek, és öt szélmalma is működött.
Az 1830-as években felmerült az igény egy nagyobb templomra. 1833 és 1860 között építették, akkoriban elképzelhetetlen összegért. A lakosságot is elszegényítette a templom építése, és a gazdasági visszaesés. Az iskolák megnyitása ellenére csak kevesen – főleg lányok – tanultak. Az infrastrukturális fejlesztések kivétel nélkül a stratégiai beruházásokhoz – a Victoria Lines és erődítései – kapcsolódtak. 1893-ban Mġarr egyházközsége függetlenné vált tőle.
A 20. század elejétől a munkanélküli földművesek emigrálni kezdtek. 1913-ban a Rotundában nyitották meg a XXIV. Eucharisztikus Kongresszust. Az újabb fejlesztések már a két háború közti időszakra estek: 1925-ben bevezették a villanyvilágítást, a következő évtizedben pedig folytatták a templom díszítését. A második világháború idején a község a kikötők környékén lakók egyik menedékhelye volt. 1942 márciusában egy német bombázás beomlasztotta egy óvóhely mindkét bejáratát, 38-an vesztették életüket, ez volt Mosta legnagyobb vesztesége a háborúban. Április 9-én egy bomba felrobbanás nélkül zuhant a Rotundába, ahol több százan tartózkodtak.
A háború után Mosta növekedésnek indult, és városias arculatot öltött. A kivándorlás ellenére a lakosság növekedni kezdett. A turizmus beindulása bevételeket, és a kereskedelem felvirágzását hozta magával. 1994 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. Az utóbbi évtizedekben az ország egyik legnépesebb részévé vált. 2004 októberében az International Convention of Priests (Nemzetközi Papi Gyűlés) egyik helyszíne volt.
Térkép - Mosta (Il-Mosta)
Térkép
Ország - Málta
Málta zászlaja |
A sűrűn lakott Málta gazdasága erősen függ a turizmustól, és az ország mediterrán célpontként hirdeti magát, Európa többi részéhez képest melegebb és naposabb éghajlatával, valamint építészeti és történelmi emlékeivel, köztük három UNESCO világörökségi helyszínnel.
Valuta / Nyelv
ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
---|---|---|---|
EUR | Euró (Euro) | € | 2 |
ISO | Nyelv |
---|---|
EN | Angol nyelv (English language) |
MT | Máltai nyelv (Maltese language) |