Térkép - Nagy szfinx (Sphinx)

A gízai nagy szfinx a Föld egyik legnagyobb és egyben az egyik legrégebbi szobra. Oroszlántestű és emberfejű lényt ábrázol, ezzel minden későbbi ilyen alak (szfinx) prototípusa. Hozzávetőleg az i. e. 26. században készült, egyidőben az egyiptomi Óbirodalom IV. dinasztiájának gízai piramisaival. 4500 éve áll a Nílus völgyének szélén, és mintegy jelképesen őrzi a piramisokat. Története során többször eltemette a homok, kiásták már az Újbirodalom korában, majd a szaiszi időszakban, az újkorban pedig Napóleon egyiptomi hadjárata idején is csak a fej állt ki a homokból. Ma teljes méretében látható, a tetejétől a sziklaágyig megtisztították, ennek azonban az az ára, hogy a sivatagi szél újra erősen koptatja. A nagy szfinx ma veszélyeztetett műemlék.

Az arabok Abu'l Hól néven ismerik, ami azt jelenti: A rettenet atyja. Ezt a nevet arab népetimológia hozta létre a kopt hol vagy horun szóból, ami viszont az ókori Hór-em-akhet (görög Harmakhisz – Hórusz a Horizonton, vagy a Világosság országában) romlott alakja. Ilyen módon a Napistennel azonosított uralkodói képmásról volt szó.

A szfinx teljes hossza 72,55 méter, ebből az orra helyétől – mivel az orr hiányzik – a test végéig 57,29 méter jut, a többi az előrenyújtott mellső láb. 20,22 méter magas, testét két kőfejtés között fennmaradó szálkőzetből alakították, amelyhez kiegészítő tartozékokat építettek, ilyenek a mellső és hátsó lábainak egyes részei. A gigantikus méretű arc 4,1 méter széles, 5 méter magas, a fül 1,37, a – ma már hiányzó – orr 1,71 méteres volt.

Készíttetője újabban vitatott. Korábban egyértelműen Hafré személyéhez rendelték, mivel Hafré völgytemploma mellett áll, így a feljáró úttal együtt a Hafré-komplexum részét képezi. Egyre többen állítják azonban, hogy a szfinx inkább Hufut mintázza, és az ő idejében készült, Hafré csak felhasználta később a saját céljaira. Vasil Dobrev újabban felvetette, hogy az építtető Dzsedefré volt, aki apjának, Hufunak állított így emléket. 4500 évvel ezelőtt, az óegyiptomi IV. dinasztia idején keletkezett, vagy Hufu vagy Hafré uralkodása alatt.

Furcsának tűnő arányai vannak: a test elnyújtott. A hosszú test valószínűleg annak a következménye lett, hogy a szobor közepe táján a kőzettestben hatalmas repedés van, emiatt a hátsó lábakat az anatómiailag pontos helyen nem tudták kialakítani (elvált volna a szobortól).

A szfinx első ismert felújítása IV. Thotmesz nevéhez fűződik, aki a két mancs között ma is meglévő nyitott kápolnát építtette. Ekkor egy szobrot, Lehner szerint feltehetőleg II. Amenhotep szobrát is odaillesztették a fej alá. II. Amenhotep temploma úgy épült, hogy hossztengelye pontosan a szfinx fejére nézzen. Thotmesz állíttatta az Álom-sztélét ugyanitt. A XVIII-XIX. dinasztia folyamán a Hafré-templomegyüttes elbontását megkezdték, és építőanyagát más építkezéseken használták fel, többek közt innen származik az Álom-sztélé kőtömbje is.