Térkép - Natural History Museum

A londoni Natural History Museum (Természettudományi Múzeum) a brit főváros Dél-Kensington negyedében található Exhibition Roadon álló három nagy múzeum egyike (a másik kettő a Science Museum és a Victoria and Albert Museum). Fő homlokzata a Cromwell Roadra néz. A nem kormányzati közcélú intézményként (non-departmental public body; NDPB) működő múzeum fenntartásáról a brit Kulturális, Média- és Sportminisztérium (Department for Culture, Media and Sport; DCMS) gondoskodik.

A múzeumban mintegy 70 millió, az élet- és földtudományokkal kapcsolatos tárgy található, melyek az alábbi öt nagyobb gyűjteménybe tartoznak: Botanika, Entomológia, Ásványtan, Őslénytan, Zoológia. A múzeum a kutatás, a rendszertani besorolás, azonosítás és megőrzés világhírű központja. Az intézmény korából adódóan több gyűjtemény is nagy történelmi és tudományos jelentőségű, a példányok egy része Charles Darwintól származik.

A Természettudományi Múzeum Könyvtára (Natural History Museum Library) a tudományos részlegek munkájával és kutatásaival kapcsolatban számos könyvet, folyóiratot, kéziratot és műtárgyat őriz. A könyvtár csak előzetes egyeztetéssel látogatható.

A múzeum leginkább a kiállított dinoszaurusz csontvázai és díszes (néha katedrális jellegűnek nevezett) épülete révén híres, melyeket jól példáz a boltíves központi terem és a benne elhelyezett Diplodocus csontváz másolat.

Az Alfred Waterhouse által tervezett épület a British Museumból származó gyűjteményekkel 1881-ben készült el és nyílt meg, a későbbiekben pedig a Londoni Geológiai Múzeummal (Geological Museum) egyesült. A legújabb részét az értékes gyűjtemények tárolására tervezett modern létesítmény, a Darwin Központ (Darwin Centre) képezi.

Az Egyesült Királyság más államilag finanszírozott nemzeti múzeumaihoz hasonlóan a belépés a Természettudományi Múzeum esetében is díjtalan.

A gyűjtemény létrehozása Sir Hans Sloane (1660–1753) ulsteri orvos érdeme, aki beleegyezett, hogy jelentős gyűjteményét a Brit Kormány a piaci árnál olcsóbban vásárolja meg. Az ehhez szükséges pénzt szerencsejáték segítségével teremtették elő. Sloane gyűjteményét, melyhez kiszárított növények, valamint állati és emberi csontvázak is tartoztak, 1756-ban az akkor a British Museumhoz tartozó Montagu-házban, Bloomsburyben helyezték el.

Sloane gyűjteményének nagy része a 19. század első évtizedeiben eltűnt. Sir George Shaw (zoológiai kurátor, 1806-13) több példányt is eladott a Királyi Sebészeti Akadémiának (Royal College of Surgeons). Utóda William Elford Leach feltehetően többször is máglyát gyújtott a múzeum kertjében, ami talán szintén hozzájárult a gyűjtemény megfogyatkozásához. 1833-ra, az éves beszámoló szerint a Sloane katalógusában szereplő darab rovar közül egy sem maradt. Mivel közismertté vált, hogy a természetrajzi részlegek képtelenek megőrizni a példányaikat, a Kincstár megtagadta, hogy rájuk bízzák azokat, amelyeket a kormány költségére szereztek be. Az intézmény helyzetét tovább rontotta, hogy személyes kapcsolatok alapján történő kinevezés is előfordult; 1862-ben az egyik vagyonkezelő szeretőjének unokaöccsét entomológiai asszisztensnek nevezték ki annak ellenére, hogy nem tudott különbséget tenni egy lepke és egy moly között.

John Edward Gray (zoológiai kurátor 1840-74) amiatt panaszkodott, hogy mentális betegség terjed a személyzet tagjai között: George Shaw azzal fenyegetőzött, hogy rálép minden olyan kagylóra, amely nem található meg Linné Systema Naturae című könyvének 12. kiadásában; valaki más pedig az entomológiai tárolókból eltávolított minden egyes tájékoztatót és regisztrációs számot, amit az egyik riválisa helyezett el. Hugh Cuming kagylóspecialista hatalmas gyűjteménye a múzeumhoz került, Gray felesége azonban egy szélvihar idején szállította a nyitott tálcákat az udvaron keresztül, minek következtében az összes címkét elvitte a szél. A gyűjteményt állítólag sosem állították helyre.

A könyvtár vezetője ebben az időben Antonio Panizzi volt, aki teljes megvetéssel tekintett a természetrajzi részlegekre, és általában magára a tudományra is. A nagyközönséget nem bátorították a múzeum természetrajzi kiállításaira. 1835-ben egy parlamenti különbizottságnak Sir Henry Ellis azt mondta, hogy ezt a vezérelvet a vezető könyvtáros és idősebb kollégái teljes mértékben elfogadták.