Térkép - Obwalden kanton (Kanton Obwalden)

Obwalden Svájc egyik kantonja, itt található az ország földrajzi középpontja. Székhelye Sarnen.

Obwalden a mai Nidwaldennel együtt egészen 1798-ig Unterwalden kantont alkotta, amelyet aztán kettéválasztottak két félkantonra. Az 1999-es alkotmány megszüntette a félkantoni státuszt, de a Svájci Államtanácsban továbbra is közös a képviseletük Nidwaldennel és csak fél szavazattal bírnak. Az ember legkorábbi nyoma a kanton területén egy i.e. 8. évezredből származó kőkés. Az i.e. 4. évezredből két neolitikus, a Horgen kultúrából származó lelőhelyre bukkantak a régészek. A későbbiekben fokozatosan benépesült a kanton; a korai bronzkort egy sír képviseli és feltételezik, hogy ekkoriban létezett egy település a Sarnen-tó partján. A Rengg-hágónál 3-3,5 ezeréves házakat találtak. Alpnachban egy i.sz. 1. századból származó római udvarházat ástak ki, melyet 270 körül tűz pusztított el.

700 körül a romanizált gall lakosság mellé elkezdtek betelepülni a germán alemannok. A két népcsoport a 8-11. században elkeveredett és egyöntetűen német nyelvűvé vált. A 9. századtól a kanton területe a Burgundiai Királysághoz tartozott, majd II. Konrád császár 1032-es hadjáratát követően a Német-római Birodalomhoz csatolták. A császár az aargaui Lenzburg grófoknak adományozta Obwaldent, majd a család kihalása után a Habsburg-dinasztia örökölte birtokaikat. A kora középkorban a földterület jelentő részét különböző kolostorok birtokolták (pl. a murbachi és a beromünsteri apátság), amelyek templomokat emeltek a falvakban és kinevezték azok papjait. Sarnent önálló politikai entitásként először egy 1247-es pápai bulla említi, melyben Schwyz lakosaival együtt kiközösítette őket, mert hűbéruruk, Habsburg-Laufenburg Rudolffal szemben II. Frigyes császárt támogatták. A későbbi kanton 13. századi földbirtokosai jellemzően kisnemesek voltak, akik nem tudtak túlzott politikai hatalomra szert tenni és a helyi közösségek autonómiájuk nagy részét megtarthatták. 1291-ben azonban ez megváltozott, amikor I. Rudolf császár megvásárolta a murbachi apátság unterwaldeni (Obwalden és Nidwalden együttesen) földjeit és egy erős grófi - sőt császári - központi hatalom jelent meg. Jogaik védelmében 1291. augusztus 1-én a polgárok szövetséget kötöttek Uri és Schwyz kantonokkal, ami aztán a későbbiekben a Ósvájci Konföderáció magját alkotta. 1304-ben formálisan is egyesítették a obwaldeni és nidwaldeni völgyeket és politikai szabadságaikat a Luxemburgi-házhoz tartozó VII. Henrik császár is megerősítette.

1314-ben megkezdődött a bajor IV. Lajos és a Habsburg Szép Frigyes harca a császári koronáért, melyben a svájciak konföderációja Lajost támogatta. A következő évben a kantonok (közte az unterwaldeniek) csapatai döntő győzelmet értek el a Habsburgok ellen a morgarteni csatában; ezzel sikeresen megerősítették függetlenségüket. Unterwalden részt vett a Svájci Konföderáció háborúiban, mint a sempachi csatában (1386), Ticino, Aargau, Thurgau és Locarno elfoglalásában, de területét soha nem sikerült növelnie.

1481-ben a belső feszültségek és viták miatt majdnem szétesett a Konföderáció és a polgárháború elkerülhetetlennek látszott. Egy obwaldeni remete, Flüei Szent Miklós elérte, hogy Stanban gyűlést hívjanak össze és tanácsaival (melynek részletei nem ismertek) lehűtötte a hangulatot és helyreállította a békét.

Az obwaldeni tartományi gyűlés határozottan elleneszegült a reformációnak és 1528-ban csapatokat is küldtek a Berni kantonba, hogy kikényszerítsék a katolikus vallás megtartását. A protestáns és katolikus többségű kantonok közötti feszültség vezetett az első, majd a második kappeli háborúhoz (utóbbiban esett el a neves zürichi prédikátor, Huldrych Zwingli is). A vallás a későbbiekben is feszítő erő maradt a Konföderáció kantonjai között; az Unterwaldenhez hasonló katolikus kantonok gyakran hittestvéreikkel, Franciaországgal és Spanyolországgal kötöttek szövetséget. Az 1798-as francia invázió idején Obwalden franciapártinak mutatkozott és a helyi papság is a vallás védelmezőjeként üdvözölte a párizsi kormányt. 1798. április 1-én a régi kantonok közül Obwalden elsőként ismerte el a Helvét Köztársaságot, bár aztán szomszédai nyomására csatlakozott a franciaellenes felkeléshez. A lázadás leverése után a régi erdőkantonokat Waldstätten kantonban egyesítették; ezen belül Obwalden a Sarneni kerületet alkotta. A Helvét Köztársaság felbomlása után 1803-ban Unterwaldent két félkantonra bontották. 1815-ben az engelbergi apátságot és a hasonló nevű kerületet Obwaldenhez csatolták, amely így exklávét alkotott, nem lévén földrajzi kapcsolatban a kanton fő területével. 1843-ban Obwalden más katolikus és konzervatív vezetésű kantonokkal együtt megalkotta a Sonderbundot, amely 1847-ben fegyveres felkeléssel próbált ellenállni a Szövetségi Gyűlés reformjainak.

1850-ben egyedül a katolikus vallást ismerték el a kantonban, de 1867-ben teljesen átírták az alkotmányt, amely megfelelő jogokat (pl. iskolák fenntartását) adott a református egyháznak is. 1902-ben ismét átdolgozták a kanton alkotmányát, melyben lehetőséget adtak a polgároknak a törvények népszavazáson való megváltoztatására. Az alkotmány utolsó teljes revíziójára 1968-ban került sor, de jelentős változtatások nem történtek benne. A nők először 1972-ben szavazhattak a kantoni választásokon.