Térkép - Sanghaj (Shanghai Shi)

(IPA: [ʂɑŋ˥˩xaɪ̯˩˧], népszerű magyar átírás: Sanghaj; sanghaji nyelvjárásban: Zånhae) Kína legnagyobb ipari városa, a Távol-Kelet egyik gazdasági központja, tartományi jogú város a kelet-kínai tengerpart középső részén, a Jangce torkolatvidékén, a folyam Huangpu nevű kis mellékfolyójának két partján. Közigazgatási területének lakossága a második legnagyobb Kínában ( után), de ténylegesen városias területeinek lakossága a legnagyobb az országban.

A halászattal és textiliparral (gyapot, selyem) foglalkozó kisváros a 19. század közepén indult gyors növekedésnek. A britek által Kínára kényszerített első egyenlőtlen szerződés, az 1842-es nankingi béke értelmében Sanghaj nyílt város lett, kikerült a kínai joghatóság alól és megnyílt a külkereskedelem előtt. A város gyors fejlődésnek indult, és az 1930-as évekre a Távol-Kelet fontos nemzetközi gazdasági és pénzügyi központja lett. A britek után a franciák, az amerikaiak és a japánok is megkaparintottak egy-egy területet, és ezeken saját városnegyedeiket, úgynevezett koncessziós területeiket hozták létre, amelyeken a kapitulációs szerződések alapján a saját jogrendszerük érvényesült. Az óriási kereskedelemnek köszönhetően hamarosan Sanghaj lett Kína legnagyobb kikötője (Hongkong akkoriban még elmaradott terület volt).

A japán agresszió, a második világháború, majd a kommunista hatalomátvétel nyomán a város nemzetközi gazdasági jelentőségét nagyrészt elvesztette.

1990 után, a által bevezetett kínai gazdasági reform nyomán Sanghaj újra gazdasági virágzásnak indult, és 2005-re a világ legnagyobb teherkikötőjévé vált.

Gazdasági jelentősége mellett a város Kína egyik legfontosabb idegenforgalmi központja is. 2010-ben Sanghaj világkiállítást rendezett.

Sanghajban számos magyar vonatkozású épület található, többek között Hugyecz László és Gonda Károly tervezett a város számára épületeket.

A város nevét adó két kínai írásjegy: 上, shàng; és 海, hǎi, jelentése „magas, tető, felett” illetve „tenger”. A név legkorábbi előfordulása a Szung-dinasztia idejéből, a 11. századból való. Ebben az időben már volt egy kisváros ezzel a névvel a környéken. A tengerpart akkoriban közvetlenül itt lehetett, innen eredhet a név. A kifejezést úgy is lehet értelmezni, különösen a mandarin nyelven hogy „tengerre szállni”, ami a város kikötői jellegének felel meg. Később költők, írók a két írásjelet fordítva is alkalmazták: 海上, „Hǎishàng”, azaz „tengermagas” amivel poetikus módon a helyi kultúra magas színvonalára utaltak.

Sanghaj nevét kínaiul általában a Hù (沪) szótaggal rövidítik. Ez az írásjel szerepel a sanghaji gépjárművek rendszámtábláin is. Ez a név Hu Du (沪渎), az ősi halászfalu nevéből származik, amely a Szucsou-folyó és a Huangpu-folyó összefolyásánál állt a Tang-dinasztia idején. A Hu írásjelet gyakran kombinálják is a Song jelével, (Wusong Kou, Wu Song-folyó – a Szucsou-folyó, illetve időnként a Huangpu sanghaji szakaszának másik elnevezése – és Songjiang) és így kapjuk a Song Hu „becenevet”. Például az 1937 augusztusában a japánok által Sanghaj ellen intézett támadást a köznyelvben Song Hu csatának nevezik.

Egy másik korai neve a városnak Hua Ting volt, amit ma egy négycsillagos szálloda neve őriz a városban. Egy további széles körben használt rövid név a Shēn (申), ami egy személynévből ered. Chunshen Jun (春申君), egy helyileg tisztelt hős nemesember volt a 3. században, a Chu királyság idején – ez az állam magába foglalta Sanghaj jelenlegi területét is. Sportegyesületek, újságok gyakran utalnak nevükben a Shēn (申) írásjellel sanghaji mivoltukra. Magát a várost is gyakran nevezik Shēnchéng (申城, „Shēn városa”) néven.

A városnak angolul is vannak különböző „becéző” elnevezései, például Paris of the East, „Kelet Párizsa”.