Sazan-sziget (Ishulli i Sazanit)
A Sazan-sziget 5,7 km²-es területű sziget Albánia délnyugati részén, az Adriai- és a Jón-tenger találkozásánál, a Vlorai-öböl bejáratánál. A sziget 2016-ig elzárt katonai terület volt, állandó lakossága nincsen. Partvidékének egy része 2010 óta a Karaburun–Sazan Tengeri Nemzeti Park oltalma alatt áll.
Az ókorban Saso néven ismert sziget stratégiailag kedvező fekvésénél fogva a középkor során került az egymással viszálykodó balkáni hatalmak látóterébe. Évszázadokon keresztül a Velencei Köztársaság birtoka volt, majd a napóleoni háborúkat követően, 1815-től brit protektorátus alatt a Jón-szigeteki Egyesült Államok része lett. 1864-ben Görögország része lett.
A sziget története során jellemzően lakatlan volt, de kisebb épületmaradványok arra utalnak, hogy koronként a görögkeletiek kultikus helye lehetett, amelyet időnként ideiglenesen be is népesítettek. Emellett ismert, hogy a Dukat vidékiek legeltetőhelyül is használták.
Az első Balkán-háború kitörésekor, 1912. december 4-én a Görög Királyság hadserege foglalta el a szigetet, hogy blokád alá vonják a vlorai albán kormányt, egyúttal elvágták az albán fővárost Olaszországgal összekötő tenger alatti távíróvezetékeket is. A háború lezárultával, 1913 augusztusában Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia nyomására Görögország evakuálta Dél-Albániát, beleértve az Albániának ítélt Sazan szigetét is. Az olasz csapatok azonban kevéssel később, 1914. október 30-án megszállták a szigetet és a közeli Vlora kikötőjét, ahol katonai parancsnokságot hoztak létre (december 26-án a várost is elfoglalták). 1915. április 26-án a korábban, március 4-én titokban megkötött londoni egyezményben a nagyhatalmak ratifikálták a Sazan-sziget és Vlora feletti olasz protektorátust. 1917-ben Vlorában és Sazan szigetén összesen 30 ezer olasz katona állomásozott. Az első világháborút követően, az albánok fegyveres harcok árán 1920. július 2-ára kiszorították az olaszokat Vlorából, de szeptember 2-án Albánia formálisan Olaszország használatába adta a szigetet. Az olaszok hamarosan haditengerészeti és tengeralattjáró-bázist építettek ki, s egészen a második világháborúig használták, majd 1943 szeptembere és 1944 májusa között a sziget német megszállás alatt állt. Filatéliai érdekesség, hogy 1923-ban Olaszország felülbélyegzett Sazan-szigeti bélyegeket is kibocsátott.
A második világháborús bombázásokat erősen megsínylett támaszpontott találtak az albán kommunista partizánok, amikor 1944. október 15-én elfoglalták Sazan szigetét. Az 1950-es években a Szovjetunió újjáépíttette, felszereltette és – az Orikum melletti pashalimani támaszponttal együtt – mint a Varsói Szerződés adriai haditengerészeti bázist használatba vette a szigetet. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok elhidegülésekor, 1960-ban Albánia ragaszkodott hozzá, hogy a Szovjetunió átadja a támaszpontot, amire Hruscsov Vlora megszállásával fenyegetőzött. A szovjet katonák 1961 áprilisában végül mégis elhagyták Sazan szigetét. Szovjet pénzügyi, katonai és technikai segítség híján azonban Albánia nem volt képes kielégítően működtetni a tengerészeti támaszpontot.
Az ókorban Saso néven ismert sziget stratégiailag kedvező fekvésénél fogva a középkor során került az egymással viszálykodó balkáni hatalmak látóterébe. Évszázadokon keresztül a Velencei Köztársaság birtoka volt, majd a napóleoni háborúkat követően, 1815-től brit protektorátus alatt a Jón-szigeteki Egyesült Államok része lett. 1864-ben Görögország része lett.
A sziget története során jellemzően lakatlan volt, de kisebb épületmaradványok arra utalnak, hogy koronként a görögkeletiek kultikus helye lehetett, amelyet időnként ideiglenesen be is népesítettek. Emellett ismert, hogy a Dukat vidékiek legeltetőhelyül is használták.
Az első Balkán-háború kitörésekor, 1912. december 4-én a Görög Királyság hadserege foglalta el a szigetet, hogy blokád alá vonják a vlorai albán kormányt, egyúttal elvágták az albán fővárost Olaszországgal összekötő tenger alatti távíróvezetékeket is. A háború lezárultával, 1913 augusztusában Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia nyomására Görögország evakuálta Dél-Albániát, beleértve az Albániának ítélt Sazan szigetét is. Az olasz csapatok azonban kevéssel később, 1914. október 30-án megszállták a szigetet és a közeli Vlora kikötőjét, ahol katonai parancsnokságot hoztak létre (december 26-án a várost is elfoglalták). 1915. április 26-án a korábban, március 4-én titokban megkötött londoni egyezményben a nagyhatalmak ratifikálták a Sazan-sziget és Vlora feletti olasz protektorátust. 1917-ben Vlorában és Sazan szigetén összesen 30 ezer olasz katona állomásozott. Az első világháborút követően, az albánok fegyveres harcok árán 1920. július 2-ára kiszorították az olaszokat Vlorából, de szeptember 2-án Albánia formálisan Olaszország használatába adta a szigetet. Az olaszok hamarosan haditengerészeti és tengeralattjáró-bázist építettek ki, s egészen a második világháborúig használták, majd 1943 szeptembere és 1944 májusa között a sziget német megszállás alatt állt. Filatéliai érdekesség, hogy 1923-ban Olaszország felülbélyegzett Sazan-szigeti bélyegeket is kibocsátott.
A második világháborús bombázásokat erősen megsínylett támaszpontott találtak az albán kommunista partizánok, amikor 1944. október 15-én elfoglalták Sazan szigetét. Az 1950-es években a Szovjetunió újjáépíttette, felszereltette és – az Orikum melletti pashalimani támaszponttal együtt – mint a Varsói Szerződés adriai haditengerészeti bázist használatba vette a szigetet. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok elhidegülésekor, 1960-ban Albánia ragaszkodott hozzá, hogy a Szovjetunió átadja a támaszpontot, amire Hruscsov Vlora megszállásával fenyegetőzött. A szovjet katonák 1961 áprilisában végül mégis elhagyták Sazan szigetét. Szovjet pénzügyi, katonai és technikai segítség híján azonban Albánia nem volt képes kielégítően működtetni a tengerészeti támaszpontot.
Térkép - Sazan-sziget (Ishulli i Sazanit)
Térkép
Ország - Albánia
Albánia zászlaja |
Albánia 2009 áprilisa óta tagja a NATO-nak, ezen kívül 2014-től az Európai Unió tagjelöltje. A kommunizmus bukása óta jelentős lépések történtek a gazdasági és társadalmi helyzet javítása érdekében. A fejlődés ellenére a 2010-es évek végén még mindig Európa egyik legelmaradottabb országa volt.
Valuta / Nyelv
ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
---|---|---|---|
ALL | Albán lek (Albanian lek) | L | 2 |
ISO | Nyelv |
---|---|
SQ | Albán nyelv (Albanian language) |
EL | Görög nyelv (Greek language) |