Térkép - Surrey

Surrey (kiejtése: /ˈsʌri/ ) Anglia egyik nem-nagyvárosi és ceremoniális megyéje a South East England régióban. Északkeletről Nagy-London, keletről Kent, délkeletről East Sussex, délről West Sussex, nyugatról Hampshire, északnyugatról pedig Berkshire megyékkel határos. Székhelye Guildford, de a megyei tanács a Nagy-Londonhoz tartozó Kingston upon Thames-ben ülésezik. A nem-nagyvárosi és ceremoniális megye területe megegyezik.

Lakossága 2014-ben 1 135 500 fő volt.

A római hódítás előtt a mai Surrey területét feltehetőleg a kelta atrebates törzs foglalta el, akik a Temzétől délre laktak és központjuk a hampshire-i Calleva Atrebatumban volt. I.sz. 42-ben a folyótól északra lakó catuvellauni törzs legyőzte őket és királyuk, Verica Galliába menekült, ahol a rómaiak segítségét kérte. A következő évben a birodalom elkezdte Britannia meghódítását, melyben az atrebates törzs a szövetségesük volt.

Az 5-6. században germán angolszászok települtek meg Britanniában. A helynevekből következtetve Surrey-be a Godhelmingas, Tetingas és Woccingas szász törzsek költöztek. Surrey ekkor kapta a nevét is, jelentése déli régió (Suthrige). A régió a déli szász királyságok (Kent, Essex, Sussex, Wessex és Mercia) közötti határterület volt és sokszor cserélt gazdát, míg végül 825-ben végleg Wessexé lett. Lévén a szárazföld belsejében, a kisebb viking portyázások elkerülték, csak a nagy inváziós hadseregek érték el, mint amelyik 851-ben a Temzén hajózott fel 350 hajóval és 15 ezer emberrel.

A normann hódítás után a helyi szász földbirtokosok elvesztették vagyonukat és földjeik a király vagy normann urak (mint Richard fitz Gilbert) tulajdonába kerültek. II. Vilmos király 1088-ban létrehozta híve, William de Warenne számára a Surrey grófja címet. Utódai a 14. századig viselték a tisztséget, amikor a család kihalt és Surreyt Arundel grófjai, a FitzAlanok örökölték meg tőlük. Ez a család 1415-ben halt ki és a Surrey grófja címet csak a 15. század végén hozták újból létre a Howardok számára. 1215-ben Surrey területén, Runnymede mezején írták alá a Magna Cartát. A középkor során a grófságnak nem volt különösebb politikai vagy gazdasági jelentősége, egyik jelentősebb család sem merítette innen hatalmát és nem volt itt püspöki székhely sem. Talaja nem biztosított nagy termést, de a területét nagyrészt borító Weald erdőségeit 1800-ra szinte teljesen kivágták. A legfőbb jövedelemtermelő tevékenység a gyapjúszövés volt, Guildford központtal.

A Tudorok idején a Londontól kényelmes távolságra eső Surreyben fényűző királyi palotákat építettek. VII. Henrik Richmondban bővítette ki a meglévő rezidenciát, fia, VIII. Henrik pedig a közeli Ewelben emeltette a pazar Nonsuch (Párjanincs)-palotát.

A 16-17. században lehanyatlott a gyapjúszövő-ipar és helyét a Weald vasércbányáinak kiaknázása vette át. A 18. század végén, de főleg a 19. század vasútépítéseinek köszönhetően az addig ritkán lakott és vidékies Surreybe kiköltöztek a fővárosba dolgozni bejáró londoniak, ami maga után vonta a helyi gazdaság gyors növekedését is. A 19. században főleg a papír- és puskaporgyártás fejlődött gyorsan. A főváros egyre terjeszkedett, többek között Surrey kárára; először 1889-ben csatolták át területéből Londonhoz, majd a 20. században átkerült Croydon, Kingston upon Thames és sok kisebb település. Greater London 1965-ös megalakulása további területi veszteségeket jelentett. A megyei tanács azonban ragaszkodik a hagyományokhoz és továbbra is Kingstonban ülésezik, noha a város már nem tartozik a megyéhez.

Érdekesség, hogy J. K. Rowling Harry Potter-könyvsorozat ának címszereplője a kitalált Little Whinging ben lakott a nyári szünetekben.