Térkép - Északi terület (Northern Territory)

Az Északi terület (Northern Territory vagy rövidítve NT) Ausztrália középső, illetve középső és északi területén fekvő, az ausztrál államszövetséghez tartozó territórium. Nyugatról közös határa van Nyugat-Ausztráliával (keleti hosszúság 129°), délről Dél-Ausztráliával (déli szélesség 26°) keleten Queenslanddel (keleti hosszúság 138°). Északról a területet a Timor-tenger, az Arafura-tenger és a Carpentaria-öböl határolja, mely utóbbihoz Pápua Új-Guinea és Indonézia más szigetei is tartoznak. Bár területe hatalmas – 1 349 129 négyzetkilométer, amivel az ausztrál államszövetség harmadik legnagyobb területi egysége, illetve a világon is a 11. legnagyobb közigazgatási egység –, rendkívül ritkán lakott. Az Északi terület népessége 244 000 fő (2016), ami a legkisebb lakosságszámot jelenti Ausztrália nyolc fő állama és territóriuma között; Tasmania lakosságának is alig fele él itt.

Az Északi terület régészetileg feltárható története több mint 40 ezer éve kezdődött, amikor az ausztrál őslakosok megtelepedtek a területen. Legkésőbb a 18. századtól makassari kereskedők a terület őslakosaitól tengeriuborkát szereztek be. A terület tengerpartját az európaiak a 17. században pillanthatták meg. A britek voltak az első európaiak, akik megpróbáltak megtelepedni a part menti sávban. Három sikertelen kísérletet (1824–1828., 1838–1849. és 1864–66.) követően Port Darwint 1869-ben alapították meg. Ma a gazdaság alapját az idegenforgalom adja, különös tekintettel a terület északi részén fekvő Kakadu Nemzeti Parkra és az Ausztrália középső részén található, az Ayers Rock (Uluru) és az Olgák (Kata Tjuta) sziklaképződményeiről híres Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkra, illetve számottevő bányászati tevékenység folyik.

A territórium fővárosa és egyben legnagyobb városa Darwin. A lakosság a parti területeken és a Stuart Highway mentén koncentrálódik. A többi fő település (nagyságbeli sorrendben) Palmerston, Alice Springs, Katherine, Nhulunbuy és Tennant Creek.

Az ausztrál őslakosok a becslések szerint mintegy 40 ezer éve élnek az Északi területen; az őslakosok és a mai Indonézia területén élő népek között legalább öt évszázada állnak fenn széles körű kereskedelmi kapcsolatok.

A britek érkezésüket követően, a korai időkben négyszer tettek kísérletet az északi partvidék emberpróbáló környezetében való megtelepedésre, ebből három – elsősorban az éhínség – miatt kudarcot vallott. Az Északi terület 1825. és 1863. között Új-Dél-Wales gyarmat része volt, eltekintve egy rövid, 1846 februárja és decembere közötti időszaktól, amikor a terület a rövid életű Észak-Ausztrália tartományhoz tartozott. 1863. és 1911. között aztán Dél-Ausztrália része volt, ebben az időben, 1870. és 1872. között épült meg Ausztrália első transzkontinentális távíróvonala, az Overland Telegraph Darwin és a dél-ausztráliai Port Augusta között.

1883–1889-ben vasút létesült Palmerston és Pine Creek között. A gazdaság alapját a szarvasmarha-tenyésztés és a bányászat jelentette; 1911-ben már 513 ezer szarvasmarhát tartottak a területen. Egykor a Victoria River Downs-i telep számított a világ legnagyobb szarvasmarhatartó gazdaságának. 1872-ben Grove Hillnél, majd Pine Creek, Brocks Creek és Burrundi térségében aranyat találtak, illetve a Daly-folyónál rezet fedeztek fel.

1911. január 1-én, egy évtizeddel az Ausztrália Államszövetség megalakulását követően az Északi területet leválasztották Dél-Ausztráliától, és államszövetségi irányítás alá helyezték. Alfred Deakin, az Államszövetség második miniszterelnöke ekkor a következő véleményt fogalmazta meg: „Számomra a kérdés a legkevésbé sem üzleti jellegű, hanem első, másod-, harmad- és legutolsó sorban is nemzeti. Vagy sikerül megoldanunk az északi terület benépesítését, vagy azt át kell adnunk valamely más nemzetnek.” 1912 végén mozgalom indult az „Északi terület” név megváltoztatására. A javaslatok között szerepelt a „Kingsland” megnevezés (V. György után, illetve egy másik tagállam, Queensland nevének megfelelően), valamint a „Centralia” és a „Territoria” név, amelyek közül 1913-ban a Kingsland tűnt a győztesnek. Mindazonáltal a terület nevének a megváltoztatására soha nem került sor.

1927. és 1931. között az Északi területet rövid időre, a déli szélesség 20°-nál kettéosztották Észak-Ausztrália és Közép-Ausztrália területre. Nem sokkal később az Északi terület egyes részein az északi Kimberley-régióról elnevezett Kimberley-terv keretei között új zsidó hazát kívántak alapítani, de később az elképzelést elvetették.

A második világháború alatt a terület északi része, az úgynevezett Top End katonai kormányzat alá került. Az Államszövetség története során ez volt az egyetlen alkalom, amikor valamely ausztrál állam vagy territórium katonai igazgatás alatt állt. A háborút követően az Államszövetség visszakapta a teljes terület feletti irányítást. 1942. február 19-én került sor a Darwin elleni légitámadásra. Ez volt a legnagyobb szabású, idegen hatalom által indított támadás Ausztrália ellen. A városban és annak környékén számos emléke – lőszertároló bunkerek, leszállópályák, olajvezetékek és múzeumok – fennmaradt Darwin második világháborús történetének.

Az ausztrál őslakosok harcot indítottak a tisztességes bérekért és a földhöz való jogaikért. E küzdelem fontos eseménye volt a Gurindji népcsoport által szervezett sztrájk, és tiltakozásként 10 éves kivonulásuk a Wave Hillre 1966-ban. Gough Whitlam miniszterelnök államszövetségi kormánya 1973 februárjában az Északi terület őslakosainak földjogi helyzetét rendezendő felállította a Woodward Királyi Bizottságot. Philip Woodward bíró első, 1973. júliusi jelentésében azt javasolta, hogy hozzanak létre külön-külön bizottságot a terület középső és északi részén a földjogi kérdések kezelésére, hogy e bizottságokon keresztül érvényesre juthassanak az őslakosok szempontjai is. A Királyi Bizottság jelentésének következményeként elkészült a földtörvény tervezete, de annak elfogadása előtt a Whitlam-kormány megbukott.