Csendes-óceáni valutaközösségi frank

Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt földrajzi szigetcsoportot foglal magában. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.

A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoportok hivatalosan csak a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben. A szigetek közül a polinézek a Marquises-szigeteket hódították meg először i.sz. 300 körül, majd később, 800 körül a Társaság-szigeteket is. A polinézek laza törzsi szerveződésben éltek.

Wallis és Futuna Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceán nyugati részén a Fidzsi-szigetek és Szamoa között.

Két vulkáni eredetű, egymástól 190 kilométerre fekvő szigetcsoportból áll, a Wallis-szigetekből, amelyet a Wallis- vagy Uvéa-sziget és a környező 22 apró sziget alkot, valamint a Horn-szigetekből amelynek két tagja maga a Futuna-sziget és a lakatlan Alofi-sziget. Legmagasabb pont: Mont Singavi, 765 m

Új-Kaledónia (franciául Nouvelle-Calédonie, más néven: Kanaky, Le caillou) Franciaország tengerentúli területe (18 575 km²): egy nagy és több kisebb sziget a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától kb. 1500 km-re keletre, a déli szélesség 18–23,5° a keleti hosszúság 157–174° között. Népessége fő, amelynek 90%-a a főszigeten, Grande Terre-en él, ahol a főváros, Nouméa is található. Legfontosabb gazdasági ágazata a nikkelbányászat, itt található a világ nikkelkészletének 10%-a. A szigetek lakossága három fő népcsoportra tagolódik, az őshonos melanéz kanakokra, az idetelepült franciákra és a más óceániai szigetekről érkezett bevándorlókra. 2020. október 4-én népszavazást tartottak a szigetek függetlenné válásáról, amelyen a lakosság szűk többsége a továbbra is Franciaországhoz való tartozásra voksolt.

Kaledónia a mai Skócia északi része volt, amelyet az ókori rómaiak nem hódítottak meg.