Ujgur nyelv
Az ujgur nyelv (arab írással ئۇيغۇر تىلى, cirill írással Уйғур тили, latin betűkkel Uyƣur tili) török nyelv, amelyet a Belső-Ázsia keleti részén, a főként a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurok beszélnek anyanyelvükként. A mai vagy modern ujgur nyelv megkülönböztetendő az ótörök korban, a 8–13. században fénykorukat élő, mára maroknyi csoportban fennmaradt sárga ujgurok vagy jugurok nyelvétől. A nyelvet beszélő ujgurok Hszincsiangon kívül kisebb számban megtalálhatóak Kína Sanhszi tartományában, Kazahsztánban (Almati, Kapsagáj, Zsarkent), Kirgizisztánban (Biskek, Tokmok, Karakol, Os), Üzbegisztánban (Ferganai-medence) és Türkmenisztánban (Bajrám-Ali). Az anyanyelvi ujgur beszélők száma A világ nyelvei című kiadvány (1999) szerint 7,9 millió, az Ethnologue portál szerint 10,4 millió.
Történelmileg az ujgur nép törzsi szempontból rendkívül szétdarabolt volt, ennek következményeként nyelvük erőteljesen széttagolódott különböző nyelvjárásokra. A 20. századtól, az irodalmi ujgur nyelv kialakulásával és a tömegkommunikáció fejlődésével párhuzamosan a nyelvjárási különbségek megkoptak ugyan, de két fő dialektus – mindegyikük további nyelvjárási csoportokkal –, valamint két, a főbb csoportoktól elszigetelt tájnyelvi változat ma is megkülönböztethető. Ezek a következők:
* Déli ujgur nyelvjárás a Tarim-medence déli és nyugati részén. Nyelvjárási csoportjai:
* a Kasgar, Jarkend és Jengi-Hiszar környéki;
* a Hotan, Kerija és Csercsen vidéki;
* Akszu körzete.
* Északi ujgur nyelvjárás a Tarim-medence északi és keleti részén. Ezt a nyelvi változatot beszélik a Kínán kívül, az egykori szovjet tagköztársaságok területén élő ujgurok is. Aldialektusai:
* a Kucsa, Karasár, Turpan és Komul környéki;
* az Ili folyó mentén beszélt kuldzsai nyelvjárás.
* Lop-nóri nyelvjárás a Lop-tó környékén, amelyet számottevő kipcsak nyelvi hatás ért.
Történelmileg az ujgur nép törzsi szempontból rendkívül szétdarabolt volt, ennek következményeként nyelvük erőteljesen széttagolódott különböző nyelvjárásokra. A 20. századtól, az irodalmi ujgur nyelv kialakulásával és a tömegkommunikáció fejlődésével párhuzamosan a nyelvjárási különbségek megkoptak ugyan, de két fő dialektus – mindegyikük további nyelvjárási csoportokkal –, valamint két, a főbb csoportoktól elszigetelt tájnyelvi változat ma is megkülönböztethető. Ezek a következők:
* Déli ujgur nyelvjárás a Tarim-medence déli és nyugati részén. Nyelvjárási csoportjai:
* a Kasgar, Jarkend és Jengi-Hiszar környéki;
* a Hotan, Kerija és Csercsen vidéki;
* Akszu körzete.
* Északi ujgur nyelvjárás a Tarim-medence északi és keleti részén. Ezt a nyelvi változatot beszélik a Kínán kívül, az egykori szovjet tagköztársaságok területén élő ujgurok is. Aldialektusai:
* a Kucsa, Karasár, Turpan és Komul környéki;
* az Ili folyó mentén beszélt kuldzsai nyelvjárás.
* Lop-nóri nyelvjárás a Lop-tó környékén, amelyet számottevő kipcsak nyelvi hatás ért.
Ország
-
Kína
A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.